Luganóban nem vagyok egyedül
Luganóban nyoma sincs a svájciak gőgjének. A hentes eleve műanyagtányérra adja a sült oldalast, mellé a polentát, mert tudja, hogy a tóparton, egy padon ülve fogom elfogyasztani ötfrankos ebédemet. Nem vagyok egyedül: több tucat turista eszik zsírpapírból, kanalazgat dobozból, miközben élvezi a simogató napsütést és a Luganói-tó látványát. A sült a kiadós közép-európai konyhát, a polenta az olasz étkeket idézi, és ez a kettősség egész Olasz-Svájcra jellemző. Svájc négy hivatalos nyelvéből itt az olasszal, esetleg a némettel lehet boldogulni.
Olvass tovább…