A világ legszebb helye
A török Riviéra állítólag késő ősszel és kora tavasszal a legjobb. Ilyenkor elviselhető a meleg, a táj viszont a déli partot kísérő Toros hegység “gondviselése” okán megőrzi harsogó zöld ruháját.
A tengervíz hőmérséklete kellemes, és a szárazföldi látnivalók, a műemlékek is sokkal vonzóbbak a barátságos időben, mégis a főszezonnál jóval szolidabb árakon!
A majd´ két és fél órás repülőút után Antalyában landoló gépből kilépve fölöslegessé válik a felöltő. Az ilyenkor szokásos repülőtéri ceremónia és a vízum kifizetése után irány a város. Az út a városból kifutva a tengerparton folytatódik. Egyik oldalán a Toros-hegység szeszélyes csipkézetű vonulata, különleges illatú pieafenyő ruhájában. A hegyvonulat széle belenyúlik a Földközi-tenger őrjítő kékségbe.Az út másik oldalán a kövekkel, sziklákkal, homokkal váltakozó, fehér tajtékú hullámokkal vert vízpart. A csodás látvány elvonja a figyelmet az idegenvezető szavairól, pedig csupa fontos tudnivalót sorol.
Városnézés közben nehéz megállni, hogy ne horgonyozz le órákra az ékszerek és sokféle bőrárút kínáló kirakatok előtt. A látnivaló zavarba ejtően sok, hiszen Kis-Ázsia az emberi kultúra egyik bölcsője. A hettitáktól a rómaiakon, görögökön át a bizánci, grúz, örmény, arab, szeldzsuk, oszmán-török, perzsa, kurd nép hagyta maga után az egymásra rétegződő kultúrákat, amelyeknek izgalmas maradványai a természet alkotta csodákkal keveredve ejtik ámulatba a nyugatról érkezőket. A szennyezett magyar folyók vidékéről érkező turista megilletődötten áll a hihetetlenül tiszta vízű Manavgat partján, és csodálja a százötven méter széles vízesést. Két évezred emlékeit őrzi a Manavgat alatti, tengerparti város, Side, ahol 1800 éve emelték Apollón és Pallasz Athéné monumentális szentélyét. És Aspendosban, a ma is működő tizenötezer nézőt befogadó római kori színház nézőterén állva szinte hallani az egykori görög drámák szófoszlányait. És igazi unikum a Kekova szigetén épült (de a földmozgások következtében a tengerbe csúszott) csak hajóról látható ókori város maradványa is.
A legenda városa
Antalya ősi utcáit járva válik érthetővé a város legendája: II. Attalos pergamoni király megparancsolta alattvalóinak, hogy találják meg a világ legszebb helyét, mert ott akar letelepedni. A választás erre az öbölre esett, és az Attaleia néven fölépült város csak jóval később, a török időkben kapta az Antalya nevet.
Vásárlás
Az üzletek többsége éjfélig is nyitva tart. Az elegánsakban fix árak vannak, viszont a többiben, illetve a tarka tömegű, hangos bazárban szinte kötelező az “alkujáték”, amelynek végén sem biztos, hogy a messzi földről érkező turista jár jobban. Az eladók elég jól értenek németül, angolul és újabban oroszul is. Nyert ügye van annak, aki az anyanyelvükön köszönti őket, – iyi günler (jó napot), iyi aksamlar (jó estét), a távozó pedig görüsürüz (viszontlátásra). S ha alkudozás közben beveted az evet (igen) és a Hayir (nem) szavakat, vagy a “honnan jöttél” kérdésre elárulod, hogy Magyarországról, akkor az árus barátságáról is biztosítani fog.
Török ízek
Sajnos az egyébként színvonalas szállodákban legföljebb elvétve kínálják a hagyományos török ételeket, mint a leveles tésztába csomagolt, sajtos, húsos börek, a szőlőlevélbe csavart, fűszerezett rizzsel töltött pilaf, a hazai sós palacsintatésztához hasonló, fűszerezett tehén- vagy kecskesajttal, főtt krumplival töltött Gözleme. Viszont a gyümölcsárusok kárpótolják a távolról érkezőket, hiszen mézédes görög- és sárgadinnyével, szirupdús fügével, körtével, mézédes körtével teli pultjaikról nehéz a választás.
Forrás: Nana.hu
